Próza. született : LA-ben

.......
haverok? buli? Hollywood?
A rengeteg közös buli, szülinapi összejövetel, egyetem által
szervezett rendezvények, túrák és egyéb különféle földi jó mellett
sokkal fontosabb az amit itt tanultam. Kisvárosi "kislány" lévén el
sem tudtam képzelni, hogy Amerika második legnagyobb városa ilyen
mértékben és meghatározóan megváltoztatja az életemet. Az egyetemen
kialakult kapcsolataimnak, az odaadó tanáraimnak, és barátaimnak
köszönhetően olyan dolgokat sajátítottam el, amiről egy átlagos
corvinusos diák csak legmerészebb álmaiban képzel el. Számomra az álom
valósággá alukult , és egy életre szóló leckévé.
Egy olyan házi feladat ez, amiben az élet minden területének apró
szeglete kitágult, az emberek hirtelen más dimenzióba kerülnek, és egy
reggel arra ébredek, hogy egyedül vagyok egy nagyvárosban, és boldog
vagyok, hogy egyedül lehetek. Nem kevésszer bizonyult nehéznek az
itteni élet, keresve önmagamat Los Angeles özönlő forgatagában, és
keresve a barátokat, akiket hiányolok Magyarországról. A kedves és
odaadó emberek, tanulmányi koordinátorom, és a nagybetűs ÉLET
hozzásegített, hogy 3 hónap után közelebb kerültem a felnőtté válás
periódusához, és kitágult a világ.
Ahogy a csillogás és legújabb filmek városához illik L.A. maga a
színház sokarcú személyiségével.
Egyik pillanatban autók ezrei vonják el a figyelmem az autópályákon, a
másikban a szörfösök hullámlovaglása okoz félelmetes katarzist az
egyik közkedvelt tengerparton. Amellett,hogy időm nagy részét az órákra
való felkészülés, esettanulmány feldolgozás, csoportmunka, és egyéni
beadványok képezik, szorítok időt arra is, hogy az igazi amerikai
mentalitást analizáljam, kaméleonként jenkilánnyá változzam, és
élvezzem az oly színes nagyvárosi életet.
Noha a campuson (amely a legrosszabb környéken található) is nagy az
éjszakai élet, különféle üzleti rendezvények, diákszervezetek
eseményei és tanárok által szervezett öregdiák mítingek nyújtanak
komoly lehetőséget a jövő fiatal "biznisz-nemzedékének", többek
között nekem is.
Ahogy azt kedvenc tanárom minden órán lelkesen a szánkba rágja: A
hálózatépítés a legfontosabb alapja a jó biznisznek. A
kapcsolatépítés legfontosabb helyszíneit fentebb felsoroltam, noha
az igazán érdekes embereket, más városok látogatása, és egyéni útjaim
során ismerhettem meg. Néhányan közülük hozzásegítettek két 10 oldalas
egyetemi projektem megírásához, mások ingyen túravezetést vállaltak a
világ leghíresebb film stúdiójában, valaki New Yorkban öntötte belém a tudást egy Starbucks étteremben.
Talán már merészebben állíthatom, hogy újra megtapasztalhattam, hogy
minden a kapcsolatok és az ismeretségen múlik, a legnagyobb tanulság
mégis az volt, hogy azon sztereotípiák csokra, amiket hosszú időkön át
gyűjtöttem magamba az amerikaikról , az idő előrehaladtával szép
lassan elszáradt, mint a virágcsokor, ami a vázán kívül maradt, és
mára az amerikai diákokon, tanárokon, és segítőkész ismeretlenből vált
ismerősökön keresztül megtapasztalhattam, hogy mennyi mindent lehet
tanulni az alig több mint 300 éves ország lakóitól. A mosolygás magas
fokát 24 órában produkálja minden "amerikalakó" , az őszinte
segítőkészség, és vevőcentrikus üzletek várják az odalátogató
potenciális pénzköltő gazdagokat és szegényeket. A fagyizóban teljesen
ingyen lehet végigkóstolni minden ízt kedvünk szerint mielőtt döntésre
jutunk fagylaltunk kompozícióját illetően.A mozira ösztönző buszjárat
és ingyenjegy, a rendezvényeken a teljes körű 4 fogásos vacsora
illetve ebéd, a campuson elterülő vízosztó automaták mind arról
engednek beszámolni, hogy valamit ők JÓL (jobban) csinálnak . Az
emberek betartják a sebességhatárt, a közlekedési szabályok a
gyalogosok érdekeit helyezik előtérbe, és dübörög az éttermi élet. Ha
nem vagyunk elégedettek az étellel, ingyen ehetjük meg, természetesen
egy grátisz desszert kíséretében. A panaszkönyv fogalmát ők nem
ismerik, hiszen a kiszolgálás mindenütt kifogástalan, egy éttermet
elhagyva 3an kívánnak jó éjszakát, és ugyanez halmozottan igaz minden
éjszakai szórakozóhelyre, nappali szórakoztató központra.
Az egyetemen mindenkinek van ideje segíteni, nem számít ha záróra van,
akár 1 órát is eltöltenek azzal, ha egy nemzetközi cserediák épp
elvesztett vagy nem talál valamit. Nem létezik lehetetlen, és
mindenkit arra ösztönöznek , hogy utazzon, lásson világot, valamint
tanuljon nyelveket.
A külföldi csereprogramokra az ösztöndíjakat sokszor nem használják
ki, mert nincs elég jelentkező, szó szerint könyörögni kell, hogy
valaki ingyen és bérmentve megnézze a távol keletet, Ázsiát vagy a kis
hazánkat rejtő kontinenst, Európát.
Átlagot nem számítanak a jelentkezéskor, nyelvtudás nem szükséges,
kizárólag motiváció és elkötelezettség szükséges. Egy szóbeli
elbeszélgetés után majdnem teljesen biztos, hogy megkapták az
országot, amit megjelöltek, és ezután mindössze annyi a teendőjük,
hogy bepakolnak a bőröndjükbe. Nincs rossz ,és jó, hiszen minden
relatív, de néhányszor mégis eszembe jut az a sok álmatlan éjszaka,
amit a papírok elintézésével, tanárok megkeresésével, és az izgulással
töltöttem. Megérte.. 100%- ig. De vajon, amikor ezt elmondtam egy
amerikai diáknak, megértette? kétségeim most is akadnak.:).......

tudom, tudom..:) lucky me. yes yes.. love ya guys.!

u.i. : Julcsikám rég láttam a neved a kommentek között:)
csokollak

nyugis élet, szép az élet:)

most h már mindenki hazament, van egy icipici szabadidőm is, mily meglepő a 3 hónap alatt nem i akadt ilyen.. furcsa is h egyedül alszom, az még furcsább h a gép előtt ülök és képeket válogatok.
ez akkor volt mikor még nem voltam olyan népszerű h az összes magyar barátom idejöjjön és meglátogasson LA-aben:) heh:) vicc volt...
gyerekek, megint csináltunk valami orbitálisat.
Annával bejártam a keleti partot, petiékkel pedig a nyugatit,.. értem h mi játszódik le most a fejetekben.. hiányzik, tudom:)) nekem is fog..:)
szóval volt egy "kis" túránk, sikeresen túléltünk egy 2,5 napos napi 16 órás vezetéses hosszú túrát
yosemite, monterey, halalvölgy. aztán santa barbara és egy csöpp hollywood, meg aztán éjszakai beverly hills nézés, egy csöpp narancsvidék ( nem is tudok élni nélküle) és persze a jó öreg san diego sem maradhatott ki:)
miután elmentetek sikeresen bemászott egy mosómedve a kertembe, akitől alig mertem kint az udvaron telefonálni de szerencsére jött a tűzoltó és kivitte a kertemből.. amugy jó bevallom cuki volt, de haljak meg a ruháim koszosak... csak nem mosta ki ... de akkor mér is mosómedve?:)
a suli még mindig kemény egyfolytában beadandó, beadandó és csoportprojekt, mit mondjak még?
öööööö.... hiányoztok, peti petra, kérem a kommenteket amit megigértetek,,
mert persze mindenki akkor hiszi el amit ide irok, mikor a saját szemével látja... böböö:)
szerike